Mi van, ha a boldogság egy választás, amivel létrehozhatod a könnyed örömteli jövőt?
Hajlandó lennél-e az öröm kifogyhatatlan forrása lenni?
Hajlandó lennél-e a boldogságodat nem valaminek a megléte/meg nem léte függvényében megélni?
Hajlandó lennél-e minden nap az örömet választani?
Hajlandó lennél-e a gyermekedtől újra eltanulni, hogy az öröm igen is választás kérdése?
Mennyire igaz ez? Nézd meg a gyermeket egyik pillanatban itt a világ vége, a következő pillanatban képes felhőtlenül kacagni. Miért mert a MOST-ban van, nem a múltban és nem a jövőben, hanem egyszerűen jelen-ben van.
Hányszor fagyott az arcodra a mosoly, mert mások rosszá tettek, hogy ott abban a helyzetben nem illik/való?
Hányszor vetted át a szomorúságot, mert mások szerint a te helyzetedben az örömnek helye nincs?
Hajlandó lennél-e mindenhol ezt eltörölni?
Tudtad, hogy ha bárhol elutasításban/
Tudtad, hogy ha vállalod magad, ha leengeded a falaidat, és már nem állsz ellen, azaz sebezhető leszel, a megengedésed a sebezhetőséged lesz a legnagyobb védelmeződ, mert ezáltal leszel valóban sebezhetetlen?
Oly sokszor hittem el, hogy a mosolyomnak nincs helye, oly sokszor voltam szomorú, csak azért mert az érzékenységem folytán érzékeltem, hogy mások szerint az én helyzetem az sajnálatra méltó, és kilátástalan, és eggyé váltam ezzel az energiával , oly sokszor tettem magam rosszá, mert már éber voltam erre, hogy igen is van választásunk, és választhatunk valami mást
én az ÖRÖMÖT és a könnyedséget választom!
És te?
Ha választanád, várlak szeretettel,
